A Főnök elment...

Hát, akik ismernek, talán tudják, hogy miért szerettem volna a 'bokodi csapattal eljutni Nagykanizsára május elején... Odaköt a múltam, az emlékeim jelentős része, az ott megismert barátok, munkatársak, egykor volt játékostársaim, edzőim, a csapat körül felmerülő ügyes-bajos dolgokat lerendező, egykori intézők, majd már technikai vezetőként tisztelt személyek is.

Bár az utóbbi tisztséget ellátó, „háttéremberről" viszont nem beszélhetek nagyon többes számban. Hisz amíg a jó sorsom 'Kanizsához kötött, ezt az igen fontos tisztséget, szinte mindvégig egy személy töltötte be, közmegelégedésre: azaz Pintér János, A Főnők!

Nos, május elején csak azért, nem utaztam el 'Kanizsára, mert nem sikerült járművet rendezni az éjszakai tömegközlekedési eszköz nélküli - busz, vonat - időszakra, hogy 'Bokodról, 'Almásra hazajussak. Ma már, ha ismét döntenem kellene, gyalog is megtenném, azt a 15-20 kilométeres utat, de már nincs visszaút... Pedig azon a Nagykanizsa - Bácsbokod mérkőzésen a sok ismerős és barát között, a lelátón, ott volt A Főnök is...

A nem éppen kiváló egészségi állapota ellenére is... És nem is a „fergeteges" 'kanizsai siker reményében, mert ez az idei bajnoki évben nem igazán jellemző a zalai csapatra...

Én meg sehol...

Pedig annak nem nagy valószínűsége volt, már a mérkőzést megelőzően sem, hogy valaha, vagy legalábbis a közeljövőben, egy 'Kanizsa - 'Bokod mérkőzés megtekintése közben beszélgessünk a régi szép időkről, eredményekről, a volt csapatról, sőt csapatokról...

Hisz 'Kanizsa és 'Bokod útjai valamilyen úton-módon elválnak egymástól - egyik kiesik a megyei bajnokságba, vagy jobbik estben az egyiket másik csoportba sorolják be, stb... - de arra gondoltam, ha majd magam is az egyes magasabb körökben közutálatnak örvendő, nemkívánatos nyugdíjasok közé sorolhatom magam, nem néhány órára, de napokra, sőt hetekre ismét ellátogatok a nyugati végekre, hogy mindenkire és mindenre jusson elég idő...

Nos, lehet, hogy csak öregszem ezért érnek el hozzám gyakrabban a szomorú hírek, amiből egy is sok, ám az idén kijutott belőle bőven. Legutóbb ma, arról kaptam értesítést, hogy Pintér János, a Gazdász SE, majd az Olajbányász SE csapatánál intéző, technikai vezető, szakosztályvezető tisztségeket betöltő remek emberrel, sőt sportemberrel, már nem jöhet létre többé az a baráti találkozás: ma, 2012. május 23-án, elhunyt...

A Főnök már nincs közöttünk... De az emléke szívünkben él tovább!

A Főnök, eltávozott közülünk... De nem lesz egyedül, mondhatom sajnos, már több olyan remek egykor volt sporttársunkkal együtt szervezheti valamely égi bajnokságra csapatát, akik hozzáhasonlóan, méltatlanul korán eltávoztak közülünk. Olyan, Pintér Jánoshoz hasonló kiváló sportemberekkel, mint akik a kanizsai női, illetve férficsapatok egykori sikeréért tevékenykedve, sokat tettek a kanizsai kézilabdasport érdekében is: dr. Petrányi István főiskolai igazgató, Russay Olivér edző, Fekete Zoltán edző, Fekete Zoltánné Kaszás Ilona játékos, Cséplő László játékos-edző, Csalami András játékos, Kovacsics Miklós válogatott játékos, Olimpia IV. helyezett, Barabás János válogatott játékos, Szloboda József technikai vezető.

Olajbányász SE 1980. A Főnök jobbról az első...

Nyugodj Békében Főnök! Szomorúan mondom, de jó társaságba kerültél... Olyanba, akiknek az emlékét, a közösen megélt sok-sok sikert, benne a Te áldozatos, a csapat sikeréért tett fáradozásodat soha nem feledjük... Emléked örökké él szívünkben, de hogyan is feledhetnénk a régi szép, meg olykor nem annyira dicső emlékeket, hisz a régi fotókat nézegetve, a Zalai Hírlap cikkeit olvasgatva, a képek és írások önmagukért beszélnek. A 'kanizsai kézilabdasport Hőskoráról , amelyben Te, elévülhetetlen érdemeket szereztél magadnak!

Prókai Károly

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat